Manapság úton útfélen szembejön velem az a kérdés: miért nincs még gyereked/mikor lesz nálatok is baba? Anno még elmondtam, hogy ez és ez az oka. Most már eljutottam arra szintre, hogy szimplán azt mondom nem lehet. Hogy miért? Elegem lett.
Visszatérek azokra az időkre, amikor még magyarázkodtam:
– Nem érzem magam anyatípusnak
– Nem hiszem, hogy képes lennék úgy felnevelni egy gyereket, hogy neki az a javára váljon.
– Nincs türelmem a gyerekekhez.
Persze itt is jöttek a megrökönyödések, a szánakozó pillantások, és az elengedhetetlen válaszok:
-Majd, ha megszülöd, minden más lesz.
-Majd, ha megszülöd, akkor megváltoztat mindent.
-Majd, ha megszülöd megtanulsz türelmes lenni.
-EGY NŐ, AKKOR NŐ, HA MÁR SZÜLT.
Igen, az utolsót szándékosan írtam nagybetűkkel. Nem egyszer hallottam már ezt a mondatot. Azért nem vagyok teljes értékű nő, mert nem akarok szülni? Mert elismerem, hogy nem lenne türelmem a gyerekneveléshez? Csak azért hozzak világra egy csöppséget, mert a társadalom szerint így leszek elfogadott, mint NŐ? Nos, erről az a véleményem, hogy nem fogok azért babát vállalni, hogy aztán az édesanyámra passzoljam le, mert lehet, hogy szülés után semmi sem fog változni, és ugyanolyan kiállhatatlan tuskó leszek, mint most. Kinek ártok ezzel? Egyértelműen a gyereknek. A különbség köztem, és más anyák között (tisztelet a kivételnek, akinek nem inge ne vegye magára… ), hogy felvállalom ezt, és elismerem, ami pedig a legfontosabb, hogy nem fogok kockáztatni, mert annak a gyerekem inná meg a levét.
Persze, mondhatnám: Mi közötök hozzá, hogy miért vagyok gyermektelen? Nem tehetem, mert egy kis faluban élek, ahol mindenki ismer mindenkit, ahol képesek “vasvillával” esni a másiknak, mert éppenséggel kettőt pislogott egy helyett. Ez van. Ó, és a drága jó régi osztálytársak, akiknek szinte mindegyiknek van már egy, vagy két gyereke. Az a felsőbbrendű stílus…. Bárki bármit mondhat, velem sokan éreztetik, hogy ők többek, jobbak nálam. Miért? Nem tudom megérteni. Egyszerűen csak annyit szeretnék, hogy végre hagyjanak békén ezzel a témával. Ne nézzen rám úgy mint egy UFO-ra, de legalábbis vegyenek emberszámba.
Na ez az, joga senkinek sem lenne hozzá. Mégis nyilvánítanak, de minek? Náluk nincs sepregetni való, keresnek máshol. Sajnos tőlem még mindig megkérdezik, ezért is lett ez a poszt, ki kellett írnom magamból 🙂
Már ahhoz sem lenne joga senkinek sem, hogy megkérdezze ezt, pláne, hogy véleményt nyilvánítson, ha nem kérted. Én is falun élek, a s…em lukába is belenéznének, ha hagynám. A kedvenc válaszom a “Semmi közöd hozzá, foglalkozz a saját méheddel, majd én eldöntöm mihez kezdek az enyémmel.” Már régen nem kellett ezt mondanom, csak párszor az elején…..mostanában valahogy már nem kérdeznek. 🙂